A HOLD-KUTATÁS JELENE ÉS JÖVŐJE   India Hold-szonda felbocsátását tervezi Az indiai űrhivatal 2005-ben saját űrszondát akar Hold körüli pályára állítani. A projekt ellenzői szerint a pénzt inkább távközlési műholdakra kéne költeni. Mióta azonban az amerikai Lunar Prospector szonda jeget talált a Holdon, megindult a nemzetközi űrverseny. 2000. június 29. Hold körüli pályán keringő űrszonda felbocsátását tervezi az indiai űrkutatási hivatal néhány éven belül, írja az India Today. Az űrhivatal már most rendelkezik a szonda felbocsátásához szükséges technológiával, amellyel eddig hat műholdat állítottak geostacionárius pályára. A projektnek számos ellenzője akad, akik szerint Indiának további távközlési műholdak gyártására és fellövésére kéne fordítani az űrszondára költendő összeget. Ráadásul a korábbi amerikai és nemzetközi küldetések során a Hold felszínének több mint 97 százalékát feltérképezték. Az Egyesült Államok három évvel az Apollo 11 1969-es történelmi landolása után beszüntette a Hold-küldetéseket, a szovjetek pedig 1976-ban tettek ugyanígy. Addigra közel 382 kilogramm holdkőzetet hoztak a Földre a különböző Apollo- és Luna-küldetések, bőséges kutatási anyagot szolgáltatva a tudósoknak. A Hold iránt csak az utóbbi időben nőtt meg ismét az érdeklődés, miután 1998-ban a Lunar Prospector szonda jégre bukkant néhány holdkráter mélyén. Elképzelhető, hogy a jövőben nemcsak emberi települések létesülnek a Holdon, hanem a külső bolygókra induló űrutak bázisállomásaként is szolgálhat majd az égitest. A két éve felfedezett víz rendkívüli értékkel bír a Földön kívül: jelenleg az űrhajósok által használt víz egyetlen literének űrbe juttatása 22 ezer dollárba (hatmillió forintba) kerül. Az amerikaiak mellett más űrhatalmak is nyomulnak az ügyben: az európai űrkutatási ügynökség nemrégiben bejelentette, hogy komolyabb küldetést tervez a Holdra indítani. Forrás: http://index.hu/tech/tudomany/indiamoon/       Hétfő éjjel kezd pályára állni az európai Hold-szonda   ·         2004. november 15.   Az Európai Űrügynökség SMART-1 (Small Missions for Advanced Research in Technology) nevű szondája hétfő éjszaka kezdi meg pályára állását a Hold körül, írta a BBC.   IONHAJTÓMŰ A szonda ötvenezer kilométer távolságban kezd fékezni, az ionhajtómű ezután négy napig folyamatosan működni fog, ahogy a jármű spirálvonalban megkezdi útját a Hold felé. Ezután elliptikus pályára áll, 300-3000 kilométer magasságban. A szonda egyik fő feladata ennek az ionhajtóműves technológiának a tesztelése, amelyet az elképzelések szerint majd a jövő bolygóközi utazásai során vetnek be az eddigi hagyományos kémiai alapanyagú hajtóművek helyett. Ezt a módszert eddig csak a Deep Space-1 amerikai űrszondán használták a kilencvenes évek végén. Az újfajta hajtómű, az elektronsugaras rakétameghajtás lényege: az űreszközt a tömegvonzási erő célirányos felhasználása mellett napenergiával ellátott ionhajtómű hajtja. Ennek belsejében xenongáz szolgáltatja a pozitív töltést, amelynek ionjai negatív elektromos mezővel ütközve kilövődnek az űreszköz hátulján. Ezzel a szonda fokozatosan - hónapok alatt - felgyorsul. Noha a hajtóerő alig leheletnyi, ez a meghajtási mód tízszer hatékonyabb az égetett üzemanyagénál. A SMART-1 előbb Föld körüli elliptikus pályán keringett, majd pályáját fokozatosan megnyújtva spirálisan mozogva araszolgatott a Hold felé. A szonda akkora, mint egy mosógép, tömege 367 kilogramm. Napelemszárnyai kinyitott állapotban 14 méteresek. Kozmikus ütközés A szonda jaunárban kezdi meg a tudományos vizsgálatokat, elkezdi például a Hold felszínének kémiai vizsgálatát a D-Cixs nevű röntgen-spektrométerrel. A D-Cixs egyik fő célpontja a Naprendszer legnagyobb, több mint három kilométer átmérőjű becsapódási krátere. Ebből talán azt is meg lehet majd állapítani, hogy milyen kőzetek alkotják a Hold mélyét. A SMART-1-től azt is várják, hogy igazolja azokat a feltételezéseket, hogy a Hold egy kozmikus ütközés következtében a Földből szakadt ki. A jelenleg a legelfogadottabb elképzelés erre az, hogy négy és fél milliárd éve, amikor a még éppen hogy megszületett bolygónk felszíne még meglehetősen képlékeny volt, a Föld egy Marsnál is nagyobb égitesttel ütközött. A belőle kivágódó anyag eleinte egy gyűrűrendszert vont köré, azaz Földünk egy ideig a Szaturnuszhoz hasonlóan gyűrűs bolygó volt. A kilövellt anyag később egyre inkább csomósodott, majd összeállt, és megszületett a Hold. Holdbázis A SMART-1 feladatai közé tartozik emellett majd a holdi víz utáni kutatás, és azt is megpróbálja felmérni, hogy a jövőben milyen lehetőségek adódhatnak emberek lakta telephelyek megépítésére a Holdon. A SMART-1 megvizsgálja ezért a déli sark közelében található Örök Fény Csúcsát, amit folyamatosan ér a napfény. Itt mindig mínusz 20 fok a hőmérséklet, ezért sokkal alkalmasabb egy esetleges holdbázisnak, mint az egyenlítő környéki területek, ahol a hőmérséklet mínusz 170 és plusz 120 fok között ingadozik. Forrás: http://index.hu/tech/urkutatas/     Bár a Hold bolygónkhoz a legközelebb eső égitest, vajmi keveset tudunk róla. Nem tudjuk biztosan, miként keletkezett, milyen kölcsönhatások alakították fejlődését, miként befolyásolta a Föld saját kísérőjének sorsát. Alig feltárt kutatási terület a Hold geológiája, nyersanyagbázisa. A NASA Apollo-programja után 30 évvel azonban az űrkutatók újra merész álmokat szövögetnek, így várhatóan az elkövetkező években, évtizedekben ismereteink ismét robbanásszerűen gyarapodnak majd kísérőnkkel kapcsolatban. Az amerikai űrhivatal tervei szerint már 2015-ben megérkeznek az első „telepesek” a Holdra. Természetesen egyelőre kutatási céllal: amellett, hogy megkezdődik a Hold alapos feltérképezése, állandó holdbázis építése, a kutatók az égitestet „ugródeszkának” is szánják az első ember Marsra utazásához.   Forrás:  http://www.geographic.hu/ AZ ÚJ HOLDRA SZÁLLÁS ŰRHAJÓJA A NASA a közelmúltban felfedte holdkutatatási programját, amelynek keretében 2018-ra újra embert küld égi kísérőnkre. Az asztronauták új űrhajókkal utazhatnak majd, amelyek építésénél az Apolló és az űrsikló-programban bevált eljárásokat ötvözik. Az amerikai űrhivatal a tervek szerint 2008 – 2011 között ember nélküli küldetéseket indít a Holdra, amelyek feladata az ideális leszállási helyek megtalálása lesz. Az első ember 2018-ban szállhat kísérőnk felszínére. (Mint emlékezetes, utoljára 1972-ben, az Apollo-17 küldetés tagjai léptek a Hold felszínére.) A kalkulációk szerint a program költsége az elkövetkező 13 évre 104 milliárd dollárra rúg. A NASA mérnökei az Apollo-programban használt designt porolták le, a CEV (Crew Exploration Vehicle) munkanéven futó új űrhajó mérete azonban háromszorosa a négy évtizeddel ezelőttinek. A parancsnoki kabin (a fehér tölcsér a jármű elején) négy űrhajós elhelyezését biztosítja. Az űrhajó távolról is irányítható, és a tervek szerint 2010-re már a Nemzetközi Űrállomásra is legénységet valamint utánpótlást szállít. A Holdról visszafelé a CEV ejtőernyőivel képes szárazon és vízen is landolni. A tervek szerint megfelelő hőpajzzsal az űrkabin akár tízszer is használható. Forrás: http://www.geographic.hu/ HOLDRA SZÁLLÁS ISMÉT?   Mindennapi tudomány, 2005. 10. 19., szerk.: Elek László   Az Egyesült Államok nyilvánosságra hozta közép és hosszú távú űrkutatási terveit   Az Egyesült Államok nyilvánosságra hozta közép és hosszú távú űrkutatási terveit, és ebben nagyon előkelő helyen szerepel a Holdra való visszatérés. szakértő: Horváth András csillagász, űrkutató, a budapesti Planetárium igazgatója   -          Tavaly januárban Bush elnök egy víziót tett közzé, visszatérni a Holdra és a Mars-expedíciót megvalósítani. Nos, ennek a víziónak a konkrét lépéseit tették közé. A dolog azért meglepő, mert ha valaki ránéz a tervekre, akkor fanyalogva azt mondhatja, hogy újra Apolló űrhajót akarnak építeni? Nem, csak a mérete meg a formája olyan. A jól kipróbált struktúrát fogják az amerikaiak használni valószínűleg pénzmegtakarítás miatt. Elhatározták, hogy fel fogják használni az űrrepülőgép legjobb elemeit, és ezekből az elemekből - az oldalsó szilárd hajtóművű fokozatokból, az egyes hajtóművekből, a nagy hajtóanyagtartályból - építenek két nagy űrszállítóeszközt, két hordozórakéta típust. Az egyik típus, amelyik az embereket szállító űrhajót fogja vinni Földkörüli pályára, az egy 20-30 tonnás eszközt visz. Az űrhajó nagyon hasonlít tényleg az Apolló űrhajóra, csak háromszor akkora. Tehát hengeres műszaki egysége van és egy kúp alakú parancsnoki kabinja. A parancsnoki kabin 3-4, illetve 6 személyes. Olyan méretűre készítették, hogy maximum hat űrhajós elférhet benne. A hatszemélyes változattal majd a Marshoz kívánnak menni valamikor a harmincas-negyvenes években. - A Holdra mikor szándékoznak leszállni? Mennyi időre szólnak ezek a tervek, amiket most ön mesél? - A terv első lépése egy új amerikai szállítóeszköz a nemzetközi űrállomáshoz, amelyik ki fogja váltani az amerikai űrrepülőgépet. - 2010 után. - Igen, 2011-től az amerikaiak ennek az űrhajónak a háromszemélyes változatával kívánnak a nemzetközi űrállomásra repülni, és aztán a négyszemélyes változatot arra fejlesztik, hogy 2018-ban már az első emberes expedíció leszálljon a Hold felszínére. - A Hold érdekli őket ennyire vagy ez is csak egy közbenső lépés a Mars felé? - Én azt hiszem, hogy ma megérett a helyzet annyira, hogy a Holdon érdekes dolgokat találjanak. Bush kijelentésében az is benne van, hogy űrbázist létesíteni a Holdon. Nyilván a Holdon korábban lehet űrbázist csinálni, mint a Marson. Úgy tűnik, hogy az amerikaiak a Holdat ugródeszkának tekintik a Marshoz, de el kell néhány évtizednek telnie. Ezeket a szállítóeszközöket a következő években fogják fejleszteni, és minden lépést külön kell kipróbálni. Előbb az egyik hordozórakétát, aztán a másikat, aztán az egyik űrhajót, aztán a másikat. Űrhajósok nélkül először, aztán űrhajósokkal együtt. Aztán a Hold közelében, és így érünk majd el 2018-ig.   Forrás: http://www.radio.hu/   KÉSZÜL A KÍNAI HOLD SZONDA   2005. Augusztus 14, vasárnap   Kína már úton van az első, saját készítésű tudományos hold szonda fellövése felé. A szonda egy, a hold körül keringő egységből fog állni és a tervek szerint 2007-ben fogják, felbocsátani, tudta meg a Xinhua kínai hírügynökség. A szonda fő feladata az lesz, hogy "kikövezze" az utat a jövőbeli hold missziók előtt.   A szonda fő feladata az lesz, hogy "kikövezze" az utat a jövőbeli hold missziók előtt. Ye Peijian a misszió vezető tervezője kijelentette, hogy a szonda építését már most szeptemberben elkezdik és várhatóan egy vagy két év múlva, lesznek teljesen kész vele. A Chang'e-I névre keresztelt misszió nevét a kínai mitológiában szereplő hold istennő, Chang'e után kapta. A Chang'e-I fő feladata az lesz, hogy többször körülrepülve a holdat, egy háromdimenziós térképet készítsen a felszínről. A szonda ezen felül tanulmányozni fogja a felszín összetételét, a környezet sugárzását valamint a felszín alatti rétegeket - egy a szondán elhelyezett radar segítségével - is. Dean Cheng a Virginia állam béli CNA Corporation egyik rangidős "agyasa" szerint ez a misszió ugyan egy nagy "lökést" fog adni a kína űrprogramnak, de technológiailag lesz még mit fejleszteni. "Több kínai szatellit, képességeit tekintve nem egy világklasszis" - monda Cheng. Néhány kósza médiajelentés szerint ezután, a 2007-ben tervezett misszió után Kína 2010-ben egy leszállóegységet, majd 2020-ban egy az amerikai Mars Roverekhez hasonló robot szondát akar égi kísérőnk felszínére juttatni. Ez utóbbi a tervek szerint mintát is gyűjtene a felszín anyagából, amit a misszió végén visszajuttatna a Földre. Azonban Cheng nem ígér semmit ezekre a dátumokra, hiszen a kínai űrprogram jelenleg egy 2000-ben kezdődött, öt évre szóló irányzatot követ, amiben nem szerepel az előbb említett két misszió. A következő ilyen öt évre szóló tervezet 2006-ban kezdődik és ebben talán szerepelni fognak, de ez sem biztos. Mint már egy korábbi cikkünkben írtuk, Kína jelenleg is a második emberes űrmissziójára készül, azonban az tény, hogy még nem hozták nyilvánosságra a kilövés pontos dátumát, valamint a két űrhajós (tajkonauta) nevét sem. A valamikor októberben lévő startot követően a Shenzhou 6 misszió asztronautái a tervek szerint öt napot fognak az űrben tölteni.  Forrás:   [urportal]