A HOLD DALA
1. Aludt a park, aludt a város, Szomorú voltam, és nagyon magányos, Csak a csillagok sétáltak velem, És a szívemben az a régi szerelem.
2. Aztán némán átkarolt a Hold, Neked eddig csak ő udvarolt, Ketten voltunk, te meg én, Mint az éjszaka és a fény.
3. Ott álltam, és attól féltem, A kiadó helyet szívedben lekéstem, Valahol messze-messze Egy dalt dúdolt a csillagos este.
R. Luná-luná... Néha még most sem hiszem el, Luná-luná... Ami velem megtörtént, Hisz a Hold némán átkarolt. Emlékszem: csillagos este volt, Mikor a szerelem szembe jött, És a szívembe költözött. Tudod, sosem hittem el, Valaha másé is leszel. Érzem, örökké imádsz, És csak rám vársz.
4. Éreztem: nem tévedtem, Hisz a sors akarta így, nem a véletlen Elmúlt sok tavasz, elmúlt sok tél, De örökre a szívembe költöztél.
5. Itt maradtál, hogy vígasztaljál, Vérző sebeimre vigaszt adjál, Már emlékszem: attól féltél, Hogy véletlen hozzám ne érjél.
6. A karjaimban tartalak, Így nyugszik le, és kel fel a Nap, S azóta is valahol messze-messze Egy dalt dúdol a csillagos este.
|