A TELIHOLD DALA
Ha holdfényre ébredsz, és felülsz az ágyban Magad találod egy úszó szobában A holdfény elönti a padlót, a széket Némán szitálva megfürdet Téged
Három az óra, aztán negyed négy Többé nem alhatsz, az agyadban fecskék
A Holdfényben álló nagy fényes lakásban Te meztelen sétálsz egy kékszín-világban Az ablaknál állva a holdfényes házak Mint sötétlő őrök, vigyázban állnak
Az asztalnál ülve szemfájdulva nézed A mindent elöntő sok holdfényes képet
Negyed négy és fél négy, majd háromnegyed négy Holdfény van a széken, agyadban a fecskék Egymással keresztben szökkenve cikáznak Sercegve betölti a holdfény a házat
Telihold tüzétől káprázó szemekkel Látva a világot, azt mondja az ember Láthatatlan kézzel hálót sző fejemben Egy furcsa szándékú sötétlő nagy ember
A holdfény, a holdfény megéget, megéget, A túlsó világból bolondít Téged Nem érted, hogy mit látsz, nem érted, mit nézel Itt hálókat szőnek nagy szándékú kézzel
Álmatlan ember ül sajgó szemekkel És nem tudja mit hoz a káprázó tenger Nem érted, hogy mit látsz, nem érted, mit nézel Itt hálókat szőnek nagy szándékú kézzel
Negyed négy és fél négy, majd háromnegyed négy Holdfény van a széken, agyadban a fecskék Egymással keresztben szökkenve cikáznak Sercegve betölti a holdfény a házat
Telihold tüzétől káprázó szemekkel Látva a világot, azt mondja az ember Láthatatlan kézzel hálót sző fejemben Egy furcsa szándékú ragyogó nagy tenger.
|