Egy szegényember viskójában élt asszonyával és nem volt gyerekük. Mindketten azt kívánták, hogy legyen gyerekük, aki felvidítja otthonukat. Egy napon, amikor a szegényember elindult sétálni, találkozott egy ragadozó madárral, amely egeret tartott csőrében. Azt mondta:
- Megnézem, mit hozott ez a madár a csőrében.
Olyan helyre érve, ahol a madár eleresztette zsákmányát, egy ma született kisegeret lelt.
- Ó, egy kisegér - mondta magában és elvitte teljes elégedettséggel feleségének.
- Istenem! - sóhajtott az asszony - milyen boldog lennék, ha egy kislányom lehetne e helyett az egér helyett!
Be sem fejezhette azonban mondókáját, mire az egér egy kisbabává, pár napos kislánnyá változott.

A szegény szülők öröme mérhetetlen volt. A leányka növekedett és igen szép lett. Amikor eladósorba ért, az apja elhatározta, hogy csak a világ leghatalmasabb személyéhez adja. Azt tanácsolták neki, hogy ilyen személyt a Holdban keressen. Megvárta hát az éjszakát és felkapaszkodott egy magas hegyre. A Hold sugarai elözönlötték, és mikor egészen közel ért a szegényember így szólt:

- Hold, Hold! Azért jöttem, hogy felajánljam Önnek a lányom kezét, mert én a világ leghatalmasabb személyét keresem neki.
- Ó- mondta a Hold - "van még nálam is hatalmasabb. Ez a nap, amely nálam is nagyobb és megvilágosítja a nappalt.
- Jó! - mondta a szegény ember - Ön nem az én lányom házastársa - és elindult felkeresni a Napot.
- Napom! Napom! - mondta, miután felkapaszkodott a legmagasabb hegyre - óhajtana-e a vejem lenni, mivel én a világ leghatalmasabbját keresem.
- Én nem vagyok a leghatalmasabb személyiség. Menjen, keresse fel a felhőt, aki engem is képes eltakarni és gyengíteni a fényemet.
A szegényember felkapaszkodott, felmászott tehát egészen a felhőkig, és megközelítve azt, így szólt hozzá:
- Felhő! Felhő! Óhajtana-e az én vőm lenni, mivel én a világ leghatalmasabb személyét keresem. Remélem, Ön az, akit szeretnék látni.
- Nem, Ön téved - válaszolt a felhő. - A szél sokkal hatalmasabb nálam, mert amikor fúj, engem is darabokra szaggat.
- Akkor Ön nem az én emberem - mondta a szegény apa.
És felkerekedett megkeresni a szelet.
- Szél! Szél! Azért jöttem, hogy felajánljam a leányom kezét. Azt mondták nekem, hogy Ön a világ leghatalmasabb személyisége, és én úgy hiszem, hogy senki más nem méltó az én lányomhoz.
- Nem, nem én vagyok a leghatalmasabb. A hegy nálam is hatalmasabb, mert akármilyen erősen is fújjam, nem tudom elmozdítani. Menj, nézd meg a hegyet.
- Hegy! Szeretne a vőm lenni, mert én a világ leghatalmasabbját keresem.
- A patkány hatalmasabb nálam - válaszolta a hegy. - A patkány el tud rágni a fogával, belém építi a fészkét és minden további nélkül lakik bennem. Menjen, keresse fel!
- Ó, patkány! Szeretne-e a vőm lenni? Én ugyanis a világ leghatalmasabb személyiségét keresem.

A patkánynak nagyon hízelgett ez az ajánlat, elfogadta. A szegényember így elvezette jövendőbeliéhez. Attól fogva, ahogy a patkányt meglátta, az ifjú leány egérré változott. És megülték az egér és a patkány nászát.

Forrás: www.magyariszlam.hu