Erd�k�n, tengereken, magas hegyeken t�l �lt egy rettenetes s�rk�ny. �gy h�vt�k: a Nagy S�rk�ny. Hatalmas volt �s gonosz. T�zet ok�dott, m�lys�ges szakad�kokat �sott mancs�val, fark�nak csap�s�val hegyeket bor�tott fel. Ord�t�s�t�l hetedh�t orsz�gon t�l is lehullottak a falevelek, kiapadt a foly�k vize. A Nagy S�rk�ny egyszer megharagudott az emberekre. Ord�tott egy nagyot, felegyenesedett, �s ler�ntotta az �gr�l a Napot meg a Holdat. Nyomban s�t�ts�g t�madt a f�ld�n. Megijedtek az emberek. A Nagy S�rk�ny r�juk t�madt a s�t�tben. Megragadta �s felfalta �ket. Azt hitte, mindenkit felfalt.

Nem vette �szre, hogy a sztyeppen, a d�s f�ben meglapult egy kisfi� meg egy csik�. A s�t�t rengetegben egy m�sik fi� rejt�z�tt el a csik�j�val, a hegyek k�z�tt, egy szakad�kban pedig egy harmadik, az is egy csik�val.

            A Nagy S�rk�ny h�na al� rejtette a Napot meg a Holdat, azt�n visszak�szott erd�k�n �t, tengereken �t, hegyeken �t otthon�ba. A h�rom fi� meg a h�rom csik� kilesett rejtekhely�b�l. L�tt�k, hogy elt�nt a S�rk�ny, s n�ni, n�vekedni kezdtek, ahogy csak b�rtak, hogy min�l el�bb megn�jenek. Megn�tt az egyik – F�ldvit�znek h�vt�k, megn�tt a m�sik – T�lgy-vit�znek h�vt�k, megn�tt a harmadik is – ennek Hegy-vit�z volt a neve.
            F�ld-vit�z, �les karddal a kez�ben, nemsok�ra elindult a sztyeppen. Holl�szer� lova megl�tta, �s felnyer�tett �r�m�ben. A vit�z �t�lelte a l� nyak�t.

-         Hol van a f�ny? Mi�rt van s�t�t k�r�s-k�r�l? – k�rdezte t�le.

T�relmetlen volt a l�, kap�lta a f�vet, megk�rte a vit�zt, hogy pattanjon a nyerg�be. Fel�lt a F�ld-vit�z holl�szer� lov�ra, �s azt mondta neki:

-         Menj�nk el, j� lovam, keress�k meg a Napot. Nem �lhet�nk vil�goss�g n�lk�l.

Ahogy a lov�n l�ptetett, felderengett el�tte valami a s�t�tben.

A T�lgy-vit�z �lldog�lt az �t sz�l�n, egy hatalmas f�val j�tszadozott, mint valami kis p�lc�val, egyik tenyer�b�l a m�sikba hajig�lta.

            �szrevette a T�lgy-vit�z a lovast, �s r�ki�ltott:

-         Hov� m�gy, b�ty�m?

-         Megyek a Nap�rt, a Hold�rt. Keresem a f�nyt – felelte a F�ld-vit�z.

-         Veled tartan�k �n is. Van egy j� f�tyk�s�m.

-         Gyere – h�vta a F�ld-vit�z.

Fel�lt a T�lgy-vit�z feh�r lov�ra. A feh�r l� elindult a fekete mellett. Ment a k�t vit�z, a k�t testv�r, hogy felkutassa a Napot meg a Holdat.

            Mentek egy napig, mentek kett�ig, egyszer csak l�tj�k, hogy a hegyek k�zt a s�t�tben megmozdul valami. Jobban megn�zt�k – h�t a harmadik testv�r volt, a Hegy-vit�z. Ott �lt egy szikl�n, s egy roppant k�vet g�rgetett a tenyer�n, mint valami labd�t.

-         Hov�-merre, testv�reim? – ki�ltott r�juk a Hegy-vit�z.

-         Megy�nk a Nap�rt, a Hold�rt. Visszaszerezz�k a f�nyt – felelt�k a b�ty�i.

-         �n is veletek menn�k! Van egy j� kavicsom!

-         Gyere, �cs�nk – h�vta a k�t vit�z.

H�rmasban folytatt�k az utat. A F�ld-vit�z holl�sz�r� lovon, a T�lgy-vit�z h�feh�r lovon, a Hegy-vit�z deresen. Egyszerre l�pett mind a h�rom l�. Ment a h�rom testv�r, hogy megkeresse a napot meg a holdat, visszaszerezze a vil�goss�got.

            Mentek, lovagoltak: ki�rtek egy sz�les tiszt�sra. L�tj�k, hogy a Feh�r-foly� kanyarog el�tt�k, ez�sth�d fesz�l f�l�tte, ez�sth�z �ll a partj�n. Lesz�lltak a vit�zek a l�r�l, kicsapt�k legelni a h�rom parip�t, maguk pedig bel�ptek a h�zba.

            Le�rni sem tudom, mennyi sz�pet l�ttak odabenn! A falak ez�stcsillagokkal kiverve, ez�stsz�nyegek minden�tt, �zes falatokt�l roskadoztak az asztalok, nagy f�nyess�g k�r�s-k�r�l – a gazda meg sehol.

            Ettek-ittak a vit�zek, azt�n lehevertek a puha sz�nyegekre, �s elaludtak. Pontosan �jf�lkor felnyer�tett, pr�szk�lt a feh�r l�. Meghallotta a T�lgy-vit�z, felkelt, fogta a f�tyk�s�t, �s kiment a h�dra.

            Felmordultak, z�gni kezdtek a Feh�r-foly� hull�mai. Egym�s ut�n kilenc hull�m k�zelgett a v�zen. A legutols� ez�sttr�nust t�ncoltatott a h�t�n. Az ez�sttr�nuson a kilencfej� s�rk�ny �lt, kilenc fej�n kilenc koron�val.

            Elb�d�lt a s�rk�ny iszonyatos hangon:

-         �n vagyok a Nagy S�rk�ny kisebbik fia. Megv�vok veletek, h�rom vit�zek! Sz�tt�plek benneteket, t�zbe vetem testeteket, sz�lbe sz�rom hamutokat!

-         Ne k�rkedj m�g – felelte a T�lgy-vit�z. Megragadta f�tyk�s�t, suhintott egyet – �s ler�p�lt a s�rk�ny mind a kilenc feje. A kilenc ez�stkorona elgurult a sztyepp f�v�ben.

Felord�tott a s�rk�ny, fekete f�st sz�llt, forr� szurok szaga �radt sz�t a sztyeppen.

A T�lgy-vit�z visszament a h�zba testv�reihez.

-         Keljetek fel testv�reim. Itt m�r nincs mit keresn�nk. Menj�nk tov�bb.

Talpra ugrottak a testv�rek, l�ra �ltek, tov�bbmentek a sztyeppen.

Mentek, lovagoltak, egyszer csak l�tj�k: a Fekete-foly� kanyarog el�tt�k, aranyh�d fesz�l f�l�tte, sz�narany palota a partj�n.

            Meg�lltak a vit�zek, kicsapt�k a lovukat legelni, maguk pedig bel�ptek a palot�ba. K�pr�zott a szem�k a sok sz�ps�gt�l. Aranycsillagok ragyogtak a mennyezeten, a falak aranycsipk�s selyemsz�nyegekkel teleaggatva. A szob�k k�zep�n rakott asztalok, a sarokban aranyh�mes v�nkosok – a gazda pedig sehol.

            Ettek-ittak a vit�zek, azt�n nyugov�ra t�rtek. M�ly �lomba mer�ltek. A F�ld-vit�z m�gis meghallotta �jf�lkor holl�sz�r� lova nyer�t�s�t, pr�szk�l�s�t.

            Talpra sz�kkent a vit�z, kapta �les kardj�t, �s kil�pett a h�zb�l. L�tja, tizenk�t fekete hull�m k�zeleg a Fekete-foly�n. Magasabbn�l magasabbak, aranyf�ny csillan rajtuk n�ha a s�t�tben. Az utols� hull�mon aranytr�nus �szik, a tr�nuson tizenk�t fej� s�rk�ny �l, tizenk�t fej�n tizenk�t koron�val. Rettent� hangon elki�ltja mag�t a s�rk�ny:

-         �n vagyok a Nagy S�rk�ny nagyobbik fia. Megm�rk�z�m veletek, h�rom vit�zek! Sz�tt�plek benneteket, t�zbe vetem testeteket, sz�lbe sz�rom hamutokat!

-         V�rj, korai m�g a dicsekv�s – mondta a F�ld-vit�z. Azzal felemelte �les kardj�t, megsuhintotta – �s egy csap�sra leszelte a s�rk�ny tizenegy fej�t.

Elgurult tizenegy aranykorona a sztyepp f�v�ben, zizegni kezdett t�le a f�.

Most m�r k�ny�rg�re fogta a s�rk�ny:

-         Sz�nj meg engem, vit�z, kegyelmezz utols� fejemnek! Hagyd meg az �letemet! Cser�be visszaadom neked a Napot meg a Holdat.

Azzal kivette a jobb f�l�b�l a Napot, a bal f�l�b�l meg a Holdat. Odaadta a F�ld-vit�znek. A F�ld-vit�z eltette a Napot a jobb zseb�be, a Holdat a bal zseb�be, azt�n fogta a kardj�t, �s lecsapta a s�rk�ny tizenkettedik fej�t. T�z meg f�st gomolygott a foly� f�l�tt. Fel�v�lt�tt a s�rk�ny, elny�lt a f�ben, azt�n f�jt egyet, �s kilehelte p�r�j�t. Futott a F�ld-vit�z a h�zba, fel�bresztette alv� testv�reit.

-         Keljetek fel, �cs�im! Visszaszereztem a Napot meg a Holdat. Siess�nk, vigy�k vissza sz�l�f�ld�nkre a vil�goss�got.

L�ra pattantak a vit�zek, nekiv�gtak a sztyeppnek.

Nagy volt a sztyepp, sz�les, bel�thatatlan. Mentek a vit�zek, lovagoltak, �gettek a j� lovak, �gettek, de nehezen fogyott el�tt�k az �t.

            Elf�radtak a testv�rek, meg�lltak a s�k mez�n, leheveredtek a f�be. Alighogy elaludtak, a s�t�tb�l el�k�szott a Nagy S�rk�ny. Gy�r�t csavart a test�b�l, k�r�lfonta a h�rom alv� vit�zt, gonoszul sziszegett, nevetett:

-         Most nem menek�lt�k, elvetem�ltek! Bossz�t �llok rajtatok vakmer�s�getek�rt, fiaim lev�gott fejei�rt.

Felriadtak �s nyer�teni kezdtek a lovak. Fel�bredt a h�rom vit�z testv�r, egy pillanat alatt l�ra pattantak.

            �t akart�k ugrani a Nagy S�rk�ny test�t. A Nagy S�rk�ny sziszegett, tekerg�z�tt, gy�r�be csavarta a fark�t, t�zet f�jt a vit�zekre. Nekirugaszkodott a deres, elbotlott. Lovas�val, a Hegy-vit�zzel egy�tt egyenesen a s�rk�ny tork�ba esett.

            Nekirugaszkodott a feh�r l�: ez sem tudta �tugrani a s�rk�ny test�t. A T�lgy-vit�z is a s�rk�ny tork�ba esett lov�val egy�tt. A legid�sebb testv�r mag�ra maradt. Holl�szer� lova azt mondta neki:

-         Ne k�m�lj engem, korb�csolj v�resre!

Jobbra-balra ugratott a F�ld-vit�z, villogtatta a kardj�t, egyik sebet a m�sik ut�n ejtette a s�rk�nyon. V�g�l suhintott egy nagyot, �s felhas�totta a s�rk�ny gyomr�t. El�ugrott a T�lgy-vit�z meg a Hegy-vit�z. Seg�ts�g�re siettek a b�tyjuknak.

            A vit�zek egykett�re v�geztek a Nagy S�rk�nnyal. Rengeteg ember �z�nl�tt el� a s�rk�ny gyomr�b�l. El�j�tt mindenki, akit sebt�ben felfalt a s�rk�ny.

            Sereglettek az emberek; volt, aki s�rt �r�m�ben, volt, aki �nekelt. A F�ld-vit�z akkor beleny�lt a jobb zseb�be, el�vette a Napot, �s felhaj�totta a magasba.

            V�gigg�rd�lt a Nap az �gen, keletr�l nyugatra. Ragyog� f�ny �ml�tt el az eg�sz f�ld�n. Amikor pedig lenyugodott a Nap, bal zseb�be ny�lt a F�ld-vit�z, �s el�vette a Holdat.

Feldobta a magasba – lassan g�rd�lt a Hold a Nap ut�n, v�gigsz�llt az �jszakai �gen. T�nd�k�lt, s m�g az �jszaka sem volt f�lelmetes, m�g az sem volt s�t�t.

            Megnyugodtak az emberek, elaludtak.

A h�rom vit�z csak �llt �s gy�ny�rk�d�tt az emberek boldog �lm�ban. H�tuk m�g�tt pirosan hasadt a hajnal – �j napra �bredt a F�ld.