Gyermekkorom holdjai, egyre n�tt�k.
�jra�lem kedves, feh�r id�t�k.
Lev�lkupac-f�st sz�ll. Hajlongnak �rnyak.
�rzem l�legz� l�t�t a vil�gnak.

Egy-egy fa�g-nesz surran fel az �gig.
J�l gondoltam mindent, - �s rosszul m�gis.
Megb�n�s fel� m�gsem megyek, holdak,
m�lt-�sv�ny�n eml�kez� mosolynak.

Hab�r, mit hittem, ma m�r hihetetlen,
ti, feh�r holdak, figyeltek sz�vemben,
s tavaszi �gbolt k�k-fekete kertje
kaput nyit �r�m-b�nat v�gtelenre.

Felsz�ll a f�st. �rny hajol r� az �rnyra.
F�k b�cs�znak el: Any�m h�v a h�zba.
Kigy�lt m�r, olvad bent a l�mpa f�nye,
s �lembe �l volt-�lmok messzes�ge.

�, holdjaim, tavaszaim! Vir�gos
utat hittem a Sz�ps�g Csillag�hoz.
Piros �t-vir�g ny�lt ki �j sebekben, -
de egy sebem sincs megmutatni kedvem.

�, holdjaim! L�t� szemem kif�radt,
de elgy�t�rten is kell a Var�zslat,
s�t, tal�n jobban, mint szemnek, pihentnek.
Keresni kell a csillag�lm� kincset,

az �gbolt-b�k�t k�k-fekete kertben,
�gneszeket tavaszest-szerelemben,
a h�v� sz�t, m�g olvad l�mpa f�nye,
s k�zel ker�l volt-�lmok messzes�ge…

Forr�s:  www.harmonet.hu