A Hold, aki maga a szesz�ly, ben�zett az ablakon, m�g b�lcs�dben aludt�l, �s �gy sz�lt mag�ban: "Ez a gyermek tetszik nekem."

�s puh�n lesz�llt felh�l�pcsej�n �s nesztelen�l �tl�pett az �vegt�bl�kon. Azt�n, hajl�konyan �s gy�ng�den, mint egy anya, r�d bor�lt, �s arcodra rakta a sz�neit. Szemed az�ta z�ld, �s rendk�v�l s�padt az arcod. Ett�l a l�togat�t�l ny�lt oly k�l�nlegesen nagyra a szemed; � pedig gy�ng�den �tfogta a torkodat, s az�ta folyton s�rni szeretn�l.

Szikr�z� �r�m�ben a Hold ezalatt az eg�sz szob�t valami foszforeszk�l� leveg�vel, valami csill�ml� m�reggel t�lt�tte be; �s ez az eleven f�ny gondozott, �s azt mondta: "Mindig b�v�lete alatt maradsz a cs�komnak. Sz�p leszel, ahogyan az nekem tetszik. Szeretni fogod, amit �n szeretek, �s ami engem szeret: a vizet, a felh�ket, a cs�ndet, az �jszak�t; a m�rhetetlen �s z�ld tengert; az alaktalan �s sokalak� vizet; a helyet, ahol nem leszel; a f�rfit, akivel nem ismerkedt�l meg; a sz�rnyeteg vir�gokat; az illatokat, melyek �nk�v�letbe sodornak; s macsk�kat, melyek a zongor�kon �julnak, �s rekedt �s �des hangon ny�sz�r�gnek, ak�r a n�k!

�s szeretni fognak az �n szerelmeseim, �s k�r�ludvarolnak az �n udvaroncaim. Kir�lyn�je leszel a z�ldszem� f�rfiaknak, akiknek tork�t szint�n �tfogtam �jszakai simogat�saim sor�n; kir�lyn�je leszel azoknak, akik szeretik a tengert, a m�rhetetlen, viharz� �s z�ld tengert, az alaktalan �s sokalak� vizet, a helyet, ahol nincsenek, a n�t, akit nem ismernek, a balj�s vir�gokat, melyek egy ismeretlen vall�s t�mj�nf�st�l�ihez hasonlatosak, az illatokat, melyek megzavarj�k az akaratot, �s a vad �s k�jes �llatokat, �r�let�k jelk�peit."

�s ez�rt fek�sz�m most, �tkozott, dr�ga, elk�nyeztetett gyermekem, a l�baidn�l, eg�sz l�nyedben a f�lelmes Istens�gnek, a v�gzetes keresztany�nak, mindazok m�regkever� dajk�j�nak visszf�ny�t keresve, akik holdk�rosak.

Forr�s: hold.lap.hu