Holdacskának
Az ég kék bársonyán ezüsthímzés ragyog,
s körötte szikráznak a gyémánt csillagok.
Megtelik az éjjelt csodás csillogással,
szertelen szellővel, halk lombsusogással.
Derengő kékségben a Hold előoson.
Eddig pöffeszkedett telt felhővánkoson,
de most vidám arcát mifelénk fordítja,
nevetős szemeit reánk hunyorítja.
Kérdő tekintettel lám, körbenézeget,
mintha érdekelnék a földi emberek.
Úgy tesz, mintha nekünk szeretne tetszeni,
kerekded alakját büszkén illegeti,
de amint a hajnal rózsásan közeleg
figyelme ellanyhul, másfelé nézeget.
Izgatottan kúszik az égbolt peremére,
s úgy lesi: kedvese feltűnik-e végre?
Mert ha nem tudnátok, szerelmes a Napba,
habár mátkáját ő meg sosem kaphatja.
Legnagyobb öröme, ha pár percig csupán
együtt tündökölnek az égbolt udvarán.
Harcos Kata :-))) |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
Kellemes estét!!!!!Lincsibaby2
:-) csupi
Vali
